Az acélöntvény alkatrészek általános hőkezelési eljárása

4. temperálás: temperálás a kioltás vagy begyújtás az AC-ra történő öntés után, egy kiválasztott hőmérséklet alatt, egy bizonyos idő után szigetelés, megfelelő hűtési sebesség mellett, az instabil szövet utáni kioltás vagy gyújtás stabil szervezetté tétele, a kioltás megszüntetése (vagy gyújtás) stresszhatások és javítja az öntött acél plaszticitását és szívósságát a hőkezelési eljárás során. Általában az oltás és a magas hőmérsékletű temperálás folyamatát minőségbeállító kezelésnek nevezik. Az oltóacél öntvényt időben, a forró acélöntvényt pedig szükség esetén meg kell temperálni. Az acélöntvény teljesítménye megeresztés után az edzési hőmérséklettől, időtől és időpontoktól függ. A temperálási hőmérséklet növelésével és az idő meghosszabbodásával, az acélöntvény részek oltási feszültségének kiküszöbölése mellett az instabil kioltó martenzit temperáló martenzitté, támasztékká vagy sotenzitté alakul, így az acélöntvény szilárdsága és keménysége is megnő. az öntött acél csökkentése és a plaszticitás jelentősen javul. Egyes erős karbidképződést tartalmazó ötvözetelemeknél (például króm, molibdén, vanádium és volfrám stb.) a keménység és a szívósság 400-500 fokos csökkenésének jelenségét másodlagos edzésnek, azaz az öntött acél keménységének nevezik. a temperálási állapot eléri a maximális értéket. Általában a másodlagos edzési jellemzőkkel rendelkező, közepesen ötvözött öntőacélt többször (1-3-szor) meg kell temperálni.
Az acélöntvény alkatrészek temperálása alacsony hőmérsékletű és magas hőmérsékletű megeresztésre osztható a különböző hőmérsékletek szerint.
(1) Alacsony hőmérsékletű temperálás: általában 150-250 fokos hőmérséklet-tartományban hajtják végre. A temperálás után léghideg, olajhideg vagy vízhideg lehet. A cél az oltási feszültség megszüntetése, miközben megőrzi az öntvény nagy szilárdságát és keménységét. Főleg karburizáláshoz, felületi kioltáshoz és kopásálló acélöntvény alkatrészekhez, amelyek nagy keménységet igényelnek.
(2) Magas hőmérsékletű temperálás: a magas hőmérsékletű temperálási hőmérséklet 500-650 fok, és megfelelő szigetelési idő után lehűtik. Főleg az öntött acélok oltás vagy rendszeres gyújtás utáni megszervezésére használják, hogy nagy szilárdságú és jó szívósságú legyen a szénacélból és az alacsony és közepesen ötvözött acélöntvényből. Az ötvözött acélöntvények temperálási eljárása során az égési ridegség olyan probléma, amelyre figyelni kell. Mindkét alábbi hőmérsékleti tartományban előfordulhat.
250-400 fokos ridegség: Az öntött acélból készült quinto martenzit anyag temperáló ridegséget hoz létre ebben a hőmérsékleti tartományban. Ha valamivel magasabb, mint ez a rideg hőmérsékletű terület temperálása, akkor ez a temperálási törékenység kiküszöbölhető. Később pedig a fenti hőmérsékleti tartományban nem lesz temperálási ridegség, ezért ezt szokták a temperálási ridegség első típusának nevezni.
A ridegség 400-500 fokon (akár 650 fokon is) fordul elő: ez a legtöbb gyengén ötvözött öntött acélnál fordul elő, vagyis az öntött acél magas hőmérsékleten történő megeresztési ridegsége lép fel. Az ebben a hőmérsékleti tartományban már rideg acélöntvényt 600. C (vagy 650 fok) fölé melegítik, majd gyorsan lehűtik vízben vagy olajban, hogy kiküszöböljék ezt a ridegséget. Azonban az öntvény, amely megszüntette a törékenységet, például olyan hőmérsékletre melegítve, amely a temperálási ridegséget eredményezi, újra megjelenik a ridegség. Ezt gyakran a temperáló törékenység második típusának nevezik.
5. Szilárd oldatos kezelés: A szilárd oldatos kezelés egy hőkezelési eljárás, amelynek során az öntvényt a megfelelő hőmérsékletre és szigetelésre melegítik, a felesleges fázist teljesen feloldják, majd gyorsan lehűtik a túltelített szilárd oldatot. A szilárd oldatos kezelés fő célja a karbid vagy más kicsapódott fázis feloldása a szilárd oldatban, hogy túltelített egyfázisú szerveződést kapjunk. Általános ausztenites rozsdamentes hőálló acél, ausztenites mangán acél és csapadékedzett rozsdamentes hőálló acélöntvények